: A kör négyszögesitése |
A kör négyszögesitése
Mazda wankeltechnika II.
A 70-es és 80-as évek. A Mazdának tetszett a német tiszteletbeli professzor forradalmi motorkoncepciója. Miután a Cosmo 110 sport és az R 100 sikere több volt az újdonság vonzerejénél, egyértelművé vált, hogy a wankel-motorok gyártását állandósítják. A Cosmót és az R-100-ast további modellek követték:
Mazda R 130 Az R130 kupé, amely a Luce nevet kapta, a 68-as Tokyo Motorshow-n bemutatott RX-87-es prototípuson alapult. 13B nevu továbbfejlesztett, kiszélesített, kéttárcsás motorja egy-egy 654 cm3-es kamrával rendelkezett és 6000 fordulatnál 126 SAE-lóerot teljesített. A maximális nyomaték 171 Nm volt, ami 3500 fordulatnál jelentkezett. (Az amerikai SAE-norma szerint mért teljesítmény megtéveszto, mivel minden kapcsolódó szerkezet, mint pl. a vízpumpa, a futorendszer vagy a generátor nélkül mérik.) Az európai ízléshez való lassú közeledésnek köszönhetoen az R 130 megjelenése már valamivel harmonikusabb volt. Az összképben a BMW Coupé, a Triumph Stag és az Opel Manta stíluselemei keveredtek. Bár a két utóbbi modell csak késobb jelent meg, szériaközeli designtanulmányként már korábban ismertek voltak. A japán mérnökök már akkor is éberen figyelték a konkurenciát. RX-2 Az 1970 májusában bemutatott RX-2-es a design-trend pozitív irányát sajnos ismét visszafordította. A részek nem álltak össze harmonikus egésszé, az autó összképe olyan volt, mintha a Dacia elodje lett volna. Fura módon mégis az RX-2-es volt az elso Európába -pontosabban Svájcba- szállított wankel-motoros Mazda. Ezt a Capellának is nevezett modellt az átdolgozott 12A-motor hajtotta és egy négysebességes kézi, valamint egy háromsebességes automatával volt felszerelve. A 6500-as fordulatnál mért 120 lóero és a 3500-as fordulatnál jelentkezo 156 Nm-es forgatónyomaték 190 km/órás maximális sebességet tettek lehetové. Az RX-2 1978-ig maradt a programban. RX-3 Az 1971-tol kupéként és négyajtós limuzinként kapható RX-3 az Opel Rekord D-re és a Commodore B-re emlékezteto orrával az olasz ihletésu európai designt idézte. De ez csak a látszat volt, mert az RX-3 arányai megint csak egy a mosásban összement amerikai kocsira emlékeztettek. A kupét és a limuzint egy évvel késobb egy kombiváltozat követte, automata váltóval. Az alapmodellt a 10A-motor hajtotta, 491 cm3 kamratérfogattal, amely 7000 fordulatnál 105 lóerot teljesített, és 3500 fordulatnál 134 Nm-t vitt a fotengelyre. A GT-modellbe ötfokozatú váltót és a 12-A motort szerelték. A Mazda RX-3 volt a gyártó elso modellje, amelyet hivatalosan is exportáltak Németországba. RX-4 A következo modell, az 1972-tol gyártott RX-4 (vagy egyes piacokon ismét Luce név alatt futó), stílusa még jobban emlékeztett az amerikai példaképekre. A Luce szinte egy az egyben a General Motors, a Ford vagy a Chrysler népszeru középméretu modelljeire emlékeztetett. A lépcsos- és ferdehátú kupék, valamint a limuzinok mellett 1973-ban megjelent egy kombi változat is. A kéttárcsás 12-A motor 7000-es fordulatnál már 130 lóerot teljesített és 4000-es fordulatnál 162 Nm maximális forgatónyomatékot produkált. Az RX-4 ötfokozatú mechanikus vagy háromfokozatú automata váltóval volt kapható és 1978-ig maradt a Mazda palettáján. RX-5 Az egyes országokban Cosmo AP név alatt futó RX-5 megint figyelmen kívül hagyta az európai ízlésvilágot és az óvilágban már divatjamúlt, túldíszített króm díszítésekkel jelent meg. A Cosmo AP 1975-ben debütált és eloször a 12-A, majd a 13-B motorral volt kapható. Az újabb motor 6000-es fordulatnál 135 lóerot, és 4000-es fordulatnál 168 Nm-t teljesített. Ezt a modellt 1981-ig gyártották. RX-7 Az RX-5 után biztos az RX-6 jött, gondolhatnánk, de ez tévedés: az RX-5 utódja az RX-7 volt, már 1978-ban. És végre egy Mazda-modell, amely a józan, kiegyensúlyozott európai designt követte. Az RX-7 minden látószögbol tiszta, nyúlánk, harmonikus formavilága meg is gyozte a vásárlókat az egész világon, és az RX-7 huszonhárom éves pályafutása valódi sikertörténet lett. A modell négy fejlodési szakaszt élt át. Elso széria, 1978-1985 Az elso RX-7 addig szinte példátlan, 0,36-os légellenállási értékével vette le a lábáról a közönséget. Az 1979-ben megjelentetett és 1981-ben átdolgozott német kiadást 2+2 üléssel, ledöntheto hátsó üléstámlával, nagy hátsó ajtóval és variálható csomagtérrel tervezték. Ennél a modellnél elöl független kerékfelfüggesztést találunk, míg hátul egy merev tengelyt, amelyet azonban a négy hosszlengokar, a csavarrugók, a lengéscsillapítók és a keresztstabilzátor kitunoen tartanak. A lassulásért elöl tárcsa-, hátul dobfékek feleltek, az 5,5x13-as felnikre húzott 185/70-es gumik pedig megpróbálták biztosítani a megfelelo tapadást. Egy kéttárcsás motor volt az RX-7 szíve, kamránként 573 cm3-es térfogattal, amely 6000-es fordulatnál 105 lóerot teljesített. Ötsebességes kéziváltójával az üresen 1060 kg-os RX-7 9,5 másodperc alatt gyorsult fel 100 km/órára és 190 km/h-s végsebességet ért el. A Mazda megerosödött önbizalmát az RX-7 sajtószövege is tükrözi: "Az RX-7 egy olyan jármu, amelyet semleges szemlélok nem néznek japán autónak." Második széria, 1986-1991 Az RX-7 átdolgozásánál a döntéshozók számára két koncepciót dolgoztak ki a technikusok és a tervezok: a meglévo autó átdolgozása enyhén átrajzolt karosszériával és továbbfejlesztett technikával, vagy egy radikálisan új koncepció, minden területen innovatív részletmegoldásokkal. Mivel az elso javaslat nem volt elég meggyozo, második viszont anyagi okok miatt megvalósíthatatlan volt, a Mazda vezetése a két koncepció kombinálása mellett döntött. Míg a karosszéria az elozo változat továbbfinomított kiadása volt (légellenállási érték: 0,32, aero-csomaggal 0,30), a technika terén megjelent néhány valódi újdonság. Például a korszeru, körben tárcsás fékrendszer, amelyek jobban megbírkóztak a megnövekedett teljesítménnyel. A merev hátsó tengelyt is nyugdíjba küldték és független felfüggesztéssel helyettesítették. A motor környékén még többet változtattak: a kamra térfogatát oldalanként 654 cm3-re növelték, a tömítoelemeket pedig újratervezték. A porlasztót elektronikus üzemanyag-befecskendezés váltotta fel (Bosch L-Jetronic), és szabályozott katalizátort is beszereltek. Az eredmény: 6500-as fordulatszámnál 150 lóeros teljesítmény, és 182 Nm maximális forgatónyomaték 3000-nél. Az RX-7 8 másodperc alatt gyorsult fel 100 km/órára és 210 km/óra volt a legnagyobb sebessége. A szívómotoros változat mellett 1986-ban megjelent egy turbóváltozat is, amelyet a motorháztetot díszíto légbeömlorol lehetett felismerni. A töltolevego-hutovel a turbina a teljesítményt 180 lóerore növelte (6500 fordulatnál), a forgatónyomatékot pedig 3500 fordulatnál 247 Nm-re. Az RX-7 Turbónak csak 7,2 másodpercre volt szüksége a 100 km/órás sebesség eléréséhez és 230 km/óra volt a végsebessége. A 90 km/óránál 8,4 literes, a 120 km/óránál 11 literes, a városi használatban pedig durva, 16,7 literes fogyasztást a Mazda természetesen sehol nem adta meg konkrétan -a katalógusokban mindig "elfogadható" fogyasztásról beszéltek. 1989-ben aztán mindkét motorváltozat könnyebb forgótárcsákat kapott, mellyel a szívómotor 160 lóerot és 196 Nm-t tudott, a turbó koordinátái pedig 200 lóerore és 274 Nm-re nottek. Az RX-7 második kiadását 1987-tol kabrióként is gyártották.
|